Hogyan válasszon kutyát

Mielőtt bárhová is mennénk vázoljuk fel elképzeléseinket a kutyával szemben:

Milyen nemű legyen?
Kölyök vagy felnőtt?
Házőrzőnek, kedvencnek vagy sportra?
Mekkora termetű legyen?
Kertben vagy lakásban fogjuk tartani, vagy is-is?

Mérjük fel a következőket:

Mennyit kell egyedül hagyni?
Ki lesz a GAZDI?

Ezek alapos és reális átgondolása nagyon fontos. Ne essünk abba a hibába, hogy túl nagy elvárásokat szabunk: legyen szép, okos, kedves, lehetőleg fajtatiszta, ja és ne legyen vele semmi probléma. Ilyen kutyával valószínűleg még senki sem találkozott, talán csak a mesékben.
A menhelyről örökbefogadott kutyus majdnem biztos, hogy nem szobatiszta, hiszen nem volt aki megtanítsa neki, ez Önre vár!

Nagyon sokan azért szeretnének kölyökkutyát, mert úgy gondolják, hogy egy felnőtt már nem tud úgy alkalmazkodni hozzájuk. Ez nem igaz, sőt egy kifejlett kutyának megvan az a nagy előnye, hogy ismerjük az alaptermészetét, így könnyebben tudunk magunkhoz megfelelőt választani.

A VÁLASZTÁS…

Kérjük meg a gondozót, hogy mondjon el minél többet az adott kutyáról: hogyan viselkedik bent, miért került be. Ne lepődjünk meg, ha a gondozó is sokat kérdez tőlünk, hiszen az ő célja is az, hogy a nekünk legmegfelelőbb kutyát megtalálja. Mindenképpen kérjük meg, hogy a kiszemelt kutyát kivihessük sétálni vagy legjobb, ha az udvaron el tudjuk engedni, ahol sok minden kiderül.

Ha második kutyának visszük, akkor érdemes a legközelebbi látogatáskor elhozni őt is és semleges területen megnézni, hogyan reagálnak egymásra. Ha abszolút nem szimpatikusak egymásnak, az azonnal ki fog derülni, másfelől hazavitelkor már nem lesznek egymásnak vadidegenek. A megfigyelésnél azt azonban vegyük figyelembe, hogy a legtöbb kutya csak ritkán jut ki sétálni (ha kijut), így ilyenkor felfokozott idegállapotba kerülnek, pl. sétánál húzhatnak vagy össze-vissza rohangálnak, szaglásznak.

A legtöbb „menhelyes” kutyához sok türelem és szeretet kell, de ha közel engednek magukhoz, akkor a leghűségesebb társ válik belőlük. Érdemes tehát hozzájuk örökbefogadás előtt többször kilátogatni. Vigyázat: az ilyen kutyák viszont különösen érzékenyek, nem biztos, hogy még egy csalódást elbírnak!

Választásnál tartsuk szem előtt, hogy minden kutya egy külön személyiség. Nem minden kutya való minden emberhez és nem minden ember való minden kutyához. Otthonülősként ne akarjunk hiperaktív, pörgős kutyát, vagy ugyanígy kezdő kutyatartóként ne próbálkozzunk egy nagyon domináns kan kutyával, csak azért mert küllemre szép. Rengeteg olyan gazdával találkozni, aki egy rossz döntés miatt vért izzad kedvencével, mert nem tud előtte falkavezérként fellépni vagy éppen nem foglalkozik az aktív kutyájával, aki ezért keres más elfoglaltságot, ami általában nem egyezik a gazda ízlésével (szökik, kertészkedik, rág…).

Kezdő kutyatartóként lehetőleg könnyű esetet válasszunk (érdeklődő, könnyen motiválható, nyugodtabb, emberközpontú kutyát) és ne azt, amelyiket már többször visszahoztak. Ha már tapasztaltabbak vagyunk, akkor valószínűleg meg tudjuk állapítani, hogy az adott kutyával mennyire bírnánk el, de itt is legyünk óvatosak és tudjuk a képességeinket reálisan felmérni!! Egy felnőtt kutya örökbefogadása, főleg ha többször visszahozták, cserbenhagyták, kidobták, már sokszor kellett csalódnia, nagy felelősség!

Érdemes ezért többször elmenni meglátogatni és elvinni sétálni, hogy mielőtt hazavisszük már valamilyen kötődés alakuljon ki, mind a kutya, mind a gazda részéről (Többek között ezért se vigyünk ajándékba kutyát másoknak.). A leendő gazdi jobb, ha tisztában van azzal, hogy bármennyire alaposan járt is el a kiválasztásnál, az új otthonban előjöhetnek olyan tulajdonságok, amelyekre a menhelyen nem derült fény, pl. fél a seprűtől, lépcsőtől, autóktól vagy éppen komoly nevelési hiányosságok jönnek elő. Ha kialakult már egyfajta kötődés, akkor a gazdi próbálja megoldani a problémát, és ne rohanjon vissza vele a menhelyre, ezzel okozva neki újabb sebeket.

Itt szeretnék csak nagyon röviden kitérni az un. „problémás kutyákra”. Problémás kutya nincsen, csak kutyák vannak különböző tanult, vagy felvett viselkedési problémával, amiért az esetek 99%-ában nem a kutya a felelős. Az előző gazdája nem foglalkozott vele vagy éppen rosszul tette azt. Az a kutya, akinek van egy jó gazdája, aki falkavezérként fel tud lépni előtte, a kutya foglalkozás- és mozgásigényét kielégíti, annak nem lesz szökős vagy agresszív a kutyája. Minél többször került egy kutya nem hozzáértő gazda kezébe és ezért minél többször hozták vissza a menhelyre, annál rögzültebb és nehezebben orvosolható lesz a problémája. Az ilyen kutyák örökbefogadását csak tapasztalt kutyásnak javaslom, aki kellő kitartással(!) és tapasztalattal rendelkezik már. Nagyon félős, antiszociális kutyát csak nagyon türelmes ember válasszon, akinek nincsenek nagy elvárásai a kutyájával szemben. Sokszor azonban nem is hinnék, hogy egy jó otthonban, hozzáértő kezekben mennyire gyorsan megoldhatóak ezek a problémák és utána általában a leghűségesebb társak válnak belőlük. (Forrás: Herosz)

Amennyiben megvan a kiválasztott kutya, akkor már csak az örökbefogadás van hátra, melynek az általános menete a „Örökbefogadás” menüpont alatt megtalálható.